Gorobec Alexandra

Gorobec Alexandra Holdvirág a teljes nevem

Azt a „feladatot” kaptam, hogy írjak magamról pár sort… Nem könnyű.

1982 nyarán születtem Pápán. Egy pici faluban nőttem fel, ahol minden időmet kint töltöttem a Természetben. Folyóparton, erdő szélén… Ez nagyon fontos azóta is az életemben; hallgatni az állatokat, nézni a vizet.

Azt hiszem, aki sok időt tölt a Természetben, mindenre érzékenyebb, fogékonyabb lesz… A Világ apró rezdüléseire… És megtanulja, hogy a világ legfinomabb selyme a virágszirom…

Uráli édesapám és magyar édesanyám vére csordogál ereimben, amit néha „robbanásveszélyes” kombinációnak érzek; bent van a pusztai farkas féktelensége, szabadsága, játékossága és egyben az odaadó türelem, kitartás és a falka összetartó ereje is.

Gyerekkorom óta vonzanak a természetközeli népek; a kultúrájuk, a tudásuk, az Élethez való hozzáállásuk. A Jósors összehozott Sólyomfi-Nagy Zoltánnal és elkezdtem tanulni ezen népek gyógymódjait, tátos filozófiáját.

Egy gyógyító női kör alkalmával mozdult meg bennem először valami. Nem tudtam, mi fog alakulni belőle, de éreztem, hogy tenni kell… ha itt lesz ideje. Majd egy cserkúti elvonuláson megérkezett az elhívás… tanítás… beavatás. Hogy mi is az én feladatom…

A kézműves dolgok egész pici korom óta érdekelnek; mindig barkácsoltam, alkottam valamit.

Végül kilyukadtam a bőrmívességnél, ami igazán Én vagyok. Soha nem tanultam iskolában, egyszerűen zsigerből jött/jön. Ahogy a kezembe veszek egy darab bőrt… beszívom az illatát… érzem benne az Életet…