Hordozóünnep a Városligetben…

Az Ölbebeba és Születés Hete első közös projektje!

Kár, hogy nem látszik a képen rendesen,  ez nem egy sima molino, ez bizony egy kézimunka…

.

.

.

.

Bagdi Emőke mondta a nyitóbeszédet, hiszen az ő kutatómunkája mostanában a kötődő nevelés irányába terelődött. Mostanában sokat olvastam magam is, milyen fontos az első időkben a bőrkontaktus, az érintés,  a folyamatos együttlét. azt viszont nem tudtam, hogy létezik egy nép, amelynél a a szokás, a kisgyermeket fél éves koráig nem teszik le, sem földre, sem kiságyba, sem semmilyen hordozóeszközbe. Mindig valakinél van. Testközelben. Emőke a képen éppen átveszi a tiszteletbeli tagságért járó ajándékot az ölbebabás lányoktól…

Miből lesz a cserebogár? Azok a kislányok, sőt kisfiúk,akik otthon nem babakocsiban látják a kistesót, ők bizony maguk is hordozókendőbe kötik a babát, avagy a macit. Sőt, ha egy nagytesó szopizni látja testvérkéjét, akkor a babáját értelemszerűen nem cumisüvegből kívánja etetni, hanem biza ebben is szívesen leutánozzák édeanyjukat. Az én lányaimról is készült olyan fotó, ahol felhúzott pólóval ülnek és “szoptatják” a babájukat. Pszichológus barátnőm mesélte, hogy a császárral szült édesanyáknak különösen kell ügyelniük,mit osztanak meg saját szüléstörténetükből, mert leánygyermekük azt veheti természetesen és követendőnek, hogy a baba a mama hasán bújik ki egy nyíláson át.

Sokan fotóztunk, keresztbe-kasul. Bár gondolom, ekkora pocakkal nem csak családi fotók készültek,  hanem mások tapasztalatai és ügyessége, fortélyai is belebújtak a gépbe.  Bűvös gyorsasággal, magabiztossággal és biztonsággal kötözik magukra egyesek, a legkülönbözőbb technikákkal gyermeküket. Ez egy nagy tudomány.Mert nem  mindegy, hogyan hordozunk. Aki szeretné megtanulni, szakembertől tegye, ahol elhangzanak azok a fontos információk a gyermek testi fejlődésével és kapcsolatosan, amik meghatározzák a hordozás mikéntjét súlytól és korosztálytól függően. Például szigorúan tilos a babát elől kötve úgy hordani, hogy a baba előrefelé néz, azzal az indokkal, hogy ő már elég nagy és érdeklődő… Tönkre vághatjuk vele a csípőjét. Közkívánatra lassan, de biztosan elkészül az a rövid tájékoztató az Ölbebaba Egyesület munkája nyomán, amit az önkéntesek az utcán a hordozós anyukák kezébe tehetnek, ah azt látják, nem szakszerűen van a baba a hordozóeszközbe téve.

Tanácsadás és oktatás. Szakemberek segítő jobbjával. A meglévő tudást is lehet tökéletesíteni. Megjegyzem,  örömmel vettem tudomásul, hogy különböző irányzatok különböző hordozó eszközökkel rendelkező családjai voltak jelen. Nem ütötte meg a fülemet semminemű vita. Összhangot, harmóniát érzékeltem.A hordozás maga volt a fontos. Azt hittem egyébként majd kilógok a sorból, mit fogok én ott csinálni, de nem, annyi ismerős köszönt reám, sokakkal beszélgettem, főleg a Születés Hetéről és s két egyesület együttműködéséről.

Van miről beszélgetni…

Anya  csak egy van…

Azok a csodálatos édesapák… Nagyon sokan voltak, olyan jó volt látni őket )))))

Babakocsival érkeztünk, hordozókendővel távozunk, “most megyünk és eladjuk a babakocsit”…

A nagyobbacskák is jól érezték magukat… Kézműves foglalkozás és sok közös finomság egy óriási pokrócon. batyus bál volt, vagyis mindenki betette középre a sok finomságot,ami magával hozott. Nem igazán láttam gyári készítményeket… Házi sütik, szeretettel elkészítve…